Talán kevesen tudják közületek, hogy a tetoválás szokása nem csak a börtönök és az alvilág kétes egzisztenciáihoz kötődik, hanem meghatározó hagyományként él egy keresztény közösségben is.
A koptok ortodox felekezetében szinte előírás a test valamely látható részére egy keresztet varratni. A tetovált kereszt, ahogy lentebb a képeken láthatjátok, leggyakrabban a csukló belső oldalán jelenik meg. De szoktak vállra, vagy nyakra is tetoválni. Általában az ünnepek táján készítik el a kis, rosszul felszerelt szalonokban a kereszteket. Húsvét és főleg Karácsony ideje jelenti a "főszezont".
Az itt élők elmondása szerint, azért fontos nekik, hogy magukon viseljék a kereszt jelét, mert így mindennap megemlékeznek Krisztus értük hozott áldozatáról. A kopt kereszténységben mindig is fontos volt a kereszt tisztelete. A tetoválások mellett például sokan viselnek a nyakukban is kereszttel ékes nyakláncot és egyáltalán nem divatból. Öntudatosak, nem rejtik véka alá keresztény mivoltukat. A legtöbben már gyerekkorukban, a szülők akaratából megszerzik az első tetoválást. A fiatal fiúk és lányok számára a felnőttkor egyik első jeleként virít a csuklón az egyszerű, egyenlő szárú kereszt
Annak ellenére cselekednek így, hogy az itt élő keresztények állandó üldöztetésnek vannak kitéve. Egyiptomban és főleg Kairó szegénynegyedeiben egy keresztény élete egyáltalán nem veszélytelen. A kereszténység, főként 2011 óta, mint veszélyeztetett kisebbség él a Nílus földjén, a többségében iszlám országban. A hetvenezer lakosú Zabalín nevű nyomornegyedben például, amelyben szinte csak koptok laknak mindennaposak az atrocitások. A Szemétvárosnak is nevezett városrészben, amelyet azért hívnak így, mert a gazdagok szemetének feldolgozásából élnek lakosai, mindezek ellenére a koptok gyakorolják hitüket. Az új, egyelőre gyenge és lefoglalt központi hatalom nem tud törődni azzal, hogy akár hetente halnak meg emberek, csupán azért mert nem muszlimok. Egyszerűen nem néz oda.
Hogy a problémát megértsük, nyilvánvalóan jobban bele kell ássuk magunkat a közelmúlt eseményeibe, és folyamataiba. Hoszni Mubarak világi rendszerében a koptok egyenlő, majdnem hogy védett státuszban éltek. Persze nem az összes kopt, hanem igazából csak az a gazdag és szűk elit, aki támogatta és kiszolgálta diktátor rendszerét. Az egyre népszerűbb, szélsőséges iszlamista ideológia, amely a szigorú, iszlám jogrend, a saría bevezetését és a Nyugat globalizált kultúrájának távoltartását tűzte ki célul, Mubarak diktatúrájának szövetségeseit látja ezért a koptokban. Fontos megjegyezni, hogy az "arab tavasz" forradalmai során a felkelői csoportok egysége mindig látszólagos. Szíria esetében már mindenki számára világos ez. Egyiptomban a „demokrata”, világi ellenzék egyszerre lépett föl az iszlamista ellenzékkel, hogy elűzze a diktatúrát működtető elitet és fejét Mubarakot. Nem mondhatjuk tehát, hogy az iszlám vallás vagy az egész állam üldözi a keresztényeket, hanem csak a radikális, úgynevezett szalafista csoportok.
Sajnos csak a szegény sorsú, üldözött koptok helyzetét nehezítik az olyan, magányos és végtelenül buta akciók, mint az új és rendkívül béna Mohamed-film, amelyet egy kivándorolt kopt férfi készített. Valószínűleg teljesen vak volt tette társait fenyegető következményeire.
