Kedves Olvasóm!
Ha véletlenül idetévedtél, egyetlen posztot találtál itt fél évig árván magára hagyva.
Most nyár van és ilyenkor a legtöbb ember – persze csak az, akinek nagy szerencséjére több szabadság adatik - próbálja számba venni félbehagyott vállalkozásait. Újragondolja őket és talán egy új lendülettel megpróbálja folytatni is ott, ahol feladta azokat.
Így vagyok én is ezzel a bloggal. Többször is szerettem volna írni ide, de mindig megakadályozott benne valami. Utoljára Ferenc pápa megválasztásakor akartam posztolni, de hát a történelmi pillanatban elsodort a sok teendő.
Most azonban semmi nem tántoríthat el abban a szándékomban, hogy pár írásomat ne tegyem itt közzé.
Először egy terjedelmesebb esszét közlök: Mi is az a rítus? címmel. Ez nem annyira a világ keresztény kincseit mutatja be, hanem egy konkrét liturgiai kérdést próbál tisztázni. Olvassátok úgy, mint egy Isten-kereső ember vallomását a liturgia-történet nagy kérdéseiről!
Utána persze majd visszatérek kezdeti célomhoz: a végtelenül gazdag keresztény kultúra értékeiből mutatok meg párat időről időre. Lehetőségeim szerint minél többet, minél vonzóbban.
Ízelítőül pár elkezdett vagy tervezett írás címe: Szent Domonkos és a jóga, Kelet rózsafüzére – Nyugat csotkija, Ikon és ige, A legérdekesebb pápák, Háromkirályok, Mi az angyal? – Mi az ördög?
Remélem, hogy mindig találtok majd a blogon érdekes olvasnivalót egy-egy unalmas délutánra!
